Virtuális valóság és robotsimogatás a köbön

Elképesztő ütemben fejlődik az információtechnológia (IT), aki nem kap megfelelő ismeretet és képzést a legkorszerűbb eszközök használatához, az lemarad – mondta az Edu&Fun digitális élményközpont operatív vezetője a Növekedés.hu-nak adott interjúban. Benedeczki Zoltán úgy véli, számunkra az észtek digitális oktatási példája lenne az ideális, ahol a legtöbbször a gyerekek iskolatáskájában csupán egy tablet és az uzsonna lapul – mégis tudják, mi a különbség a virtuális valóság és az okos megoldások között.

Sokan úgy tartják, hogy nem lehet elég korán kezdeni az információtechnológiával való ismerkedést. Ez hány éves kort jelenthet?

Az angolszász oktatásban már az általános iskola első osztályától tanulnak informatikát a gyermekek. Még kódolást is, amely önálló tantárgyként jelenik meg. Ez persze nem jelenti azt, hogy a kisgyermek a monitor előtt ül, hanem például egy offline játék vagy egyéb eszköz segíti az algoritmikus gondolkodás elsajátítását. Ezeket a játékos eszközöket akár már óvodás korban is oda lehet adni nekik. Az alapozás a legfontosabb a későbbi programozáshoz, magasabb szint eléréséhez.

Egy játékkal kihozható, fejleszthető az algoritmikus gondolkodás?

Abszolút. Úgy vélem, egy olyan csoportjáték, ahol a különböző feladatok egymásra épülnek, vagy fontos az együttműködés, tökéletes megoldás lehet. Ez a későbbi projektmunka, a közös gondolkodás, együttműködés alapja.

Játékos oktatásról van szó?

Igen. Azok a gyerekek, akik a programjainkon játékos módon ismerkednek meg a modern eszközökkel, nemcsak a mindennapi életben boldogulnak majd jobban, hanem komoly érdeklődés alakul ki bennük a komplex természettudományok és az informatika iránt.

Ők nagyobb eséllyel választanak majd pályát ilyen területről, és lesznek sikeresek a digitalizáció miatt átalakuló munkaerőpiacon.

Képzési központunk szlogenje sem véletlen: tanulni csak játszva érdemes. Bármelyik programunkon vesz részt a gyermek, szó nincs „szigorú ültetésről”.

Kiket, hogyan, fejlesztenek?

Négy fő csoportunk van: az iskolai, a szakkörök, a hétvégi családi és a tanárképzés.

Melyiket mi jellemzi?

Az iskolai csoportok számára ajánlott foglalkozásainkon a résztvevők olyan modern technológiákkal ismerkedhetnek meg, mint a robottechnológia, a 3D nyomtatás, a kiterjesztett és virtuális valóság, vagy a SMART megoldások. A foglalkozás keretében kreatív feladatok során tehetik próbára magukat működő szerkezetek programozásában. Ez az elsőtől a tizenkét évfolyamosokra vonatkozik.

A kicsiknél akár egy mesére építjük fel a tanmenetet. A nagyobbaknál már egy Holdra- vagy a Marsra-szállásra.

A nyári táborunkban például „varázslóképzés” volt. Fontos, hogy megjelenjen az említett korosztályban a játék.

Mit kell tudni szakkörökről?

Ezek célja, hogy egy-egy modern technológiai megoldással a gyerekek ne csak élmény szintjén találkozzanak, hanem azokat valós problémák megoldásához is fel tudják használni. Gondolkodjunk közösen arról, hogyan tudják biztonságosabbá, kényelmesebbé tenni az életünket, hatékonnyá tenni az energiafelhasználásunkat, megmenteni a bolygónkat, hogyan tudunk új, nagyszerű dolgokat létrehozni.

Az egyéni programokat mi jellemzi?

Szombatonként a családoké a főszerep. Bemutatjuk például a legújabb technológiákat, amelyek közül párat ki is lehet próbálni a foglalkozás során. Ilyenek például a 3D nyomtatók, a robotok, az okosotthon eszközök, a VR játékok, illetve az AR eszközök. Ez utóbbi az angol augmented reality szavak rövidítése, jelentése: kiterjesztett valóság. A kiterjesztett valóság az a valódi világ és a virtuális tér összemosásából jön létre.

Lehet játszani leap-ekkel, lehet animációt készíteni, beszélgetni Pepperrel, a humanoid robottal. Szintén lehet használni Bodrit, vagy közismertebb nevén AIBO-t.

 

Bízzunk benne, hogy a fiatalok értik ezeket a szavakat, a szülők képzettségét messze megelőzve. Szakembereink pontosan behatárolták, hogy melyik korosztálynak, melyik eszköz való és mit kell érteni. A gyerekek megérinthetik, kezükbe vehetik ezeket a tárgyakat, tehát jócskán túlmutatunk a szórakozáson, szórakoztatáson.

Mit gondol azokról a szülőkről, akik mesterségesen tartják távol a gyermekeiket például a virtuális valóságtól, a mobiltelefontoktól, a videójátékoktól?

Úgy vélem, a tiltás nem sokra vezet. Ha szeretné valaki kontrolálni a gyermek digitális tartalomhoz való hozzáférését, akkor vonja be ebbe a gyerkőcöt, kvázi partnerként tekintsen rá.

A mobiltelefon sem ellenség, csak megfelelő tartalom, információ és kultúra kell hozzá.

Erre ugyancsak kiváló példa az angolszász oktatási rendszer.

Azaz?

Azt tanítják, hogy abból a végtelen információs adatbázisból, amely körülvesz bennünket az interneten, miként szelektáljanak, hogyan válasszák ki a valósat, relevánsat. Ne szippantsa be őket a fake news, azaz a hamis információ világa.

Nálunk erre nincs megoldás?

Dehogynem, vannak erre vonatkozó szervezetek és törekvések. Ezek célja a digitális tartalom helyes alkalmazása, értelmezése, megértetése a gyermekekkel, fiatalokkal.

Meddig mehetünk el gyermekeinknél, amelyre még azt mondja, hogy nem káros a virtuális valóság beköltöztetése a nappaliba?

Addig, ameddig a gyermek ebben a virtuális térben nincsen magára hagyva.

Korosztálytól függő tartalomfelügyelet feltétlen kell, akár időkeret is.

De vigyázat: a szülőt is könnyen beszippantja a csúcstechnika.

Erre is lát példát a foglalkozásokon?

Egy-egy apukát igencsak nehéz kizökkenteni például egy-egy 3D nyomtatásnál. Bevallom, ezeket a helyzeteket nagyon szeretem.

Az a gyermek, aki fogékony az információtechnológiára, könnyebben választhat szakmát?

Abszolút. A tapasztalatok azt mutatják, hogy azok a gyerekek, akik a programjainkon játékos módon ismerkednek meg a modern eszközökkel, nemcsak a mindennapi életben boldogulnak majd jobban, hanem komoly érdeklődés alakul ki bennük a komplex természettudományok és az informatika iránt.

Ők nagyobb eséllyel választanak majd pályát ilyen területről, és lesznek sikeresek a digitalizáció miatt átalakuló munkaerőpiacon.

Apropó lemaradás: hol a helyünk a régióban IT-fejlettség, képzés szempontjából? Van-e okunk panaszra?

Valóban érdekes a helyzet. Ezúttal felejtsük el a sokat emlegetett angoszász világot, ahol már az általános iskola első osztályában kódolni tanulnak, tehát csúcsfejlettségről beszélünk. Ám ha egy régiós Ausztriát veszünk alapul, akkor azt látjuk, bizony nem annyira fejlett náluk a digitális oktatásra való felkészítés, amelyet mi is igyekszünk itthon meghonosítani. Ha pedig kelet felé tekintünk, és például az észteket vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy fényévekkel előrébb vannak, mint mi.

Kedvező lenne, ha nálunk is megvalósulna az észt oktatási modell.

Sokkal egyszerűbb a gyerekek élete.

Miben különlegesebbek?

Az észtek megvalósították például, hogy a gyerekek nem cipelnek 10-15 tankönyvet, füzetet magukkal, hanem egy tableten hordják a tudnivalót. Ez az egy tablet tartalmazza az értékelési rendszertől kezdve a házi feladaton át a hatalmas könyv- és füzetmennyiséget. Egy észt iskolában a gyerekek játszva tanulnak – és nem túlzás ezt állítani. A tananyag is más.

Azaz?

Nem mindig van önálló óra, hanem önálló projektek vannak. Például nincs külön környezetismeret, hanem van olyan óra, amely az erdőben lévő fákról szól. Ebben a témakörben az összes tantárgyat érintik. Kiszámolják a fa átmérőjét, azaz megtanulják a matematikát, de megismerik a kapilláris csöveket is, azaz a biológiát is.

Ide kellene felzárkóznunk, ugyanakkor látjuk, hogy Ausztriához képest jobban állunk.

Számomra az észt modell ezért szimpatikus. De nincs okunk panaszra, csak még van hová fejlődni a digitális oktatás, az IT-oktatás területén. Főleg a kicsiket, illetve az alsósokat illetően, de a csapásirányunk jó. Éppen ezért foglalkozunk a pedagógusokkal is.

A tanárképzést mi jellemzi?

Ahogy a szülő és a gyermek sem képes segítség és megfelelő támogatás nélkül fejlődni, úgy a tanár sem. Rá kell vezetni a pedagógust arra, hogy például egy kódolás milyen módon építhető be egy matematika órába.

Az új módszertant, az új szemléletet kell elsajátítani. Ezért van akkreditált tanárképzésünk.

Szakembereket készítünk fel a digitalizációval foglalkozó oktatásra, illetve az ezzel kapcsolatos kihívásokra, feladatokra. A robotika képzésünkön programozni tanulnak a tanárok, de nem csupán felhasználói szinten, hanem megtanulják azt is, hogy az elsajátított ismeretet miként tudják a saját tananyagukban alkalmazni, azaz módszertani képzést is kapnak. Roppant érdekes, új feladatok ezek.

A különleges eszközpark működését miből tartják fenn, mi biztosítja a működésüket?

Közel három éve, egy GINOP-pályázaton elnyert pénzből történik a fejlesztés, amelynek az egyik „lába” a Edu&Fun digitális élményközpont, ahol egy új világ tárul fel a kicsik- és nagyok előtt. 

 

forrás: https://novekedes.hu/interju/virtualis-valosag-es-robotsimogatas-a-kobon