Tényleg
„matekzseninek” kell születni ahhoz, hogy valakiből informatikus lehessen?
Érdemes nőként belevágnunk a képzésbe? Mi vár ránk az informatika szakokon?
Összekapcsolhatjuk-e az egyetemi projektjeinket a hobbijainkkal, és ami a
legfontosabb: mihez kezdhetünk az egyetemen megszerzett tudással? Ezekről a
kérdésekről két fiatal informatika szakos hallgatót kérdeztünk.
„Nagyon nehezen tudtam eldönteni, hogy az érettségi után melyik egyetemet
válasszam. Sokféle képzést nézegettem, de valahogy mindig ehhez tértem vissza.
Korábban csak minimális betekintésem volt a programozásba, nem sokat tudtam
róla, szinte semmi tapasztalatom nem volt. Az azonban már korábban megragadott
benne, hogy mennyire logikus. Igazából emiatt választottam ezt a szakot.”
– meséli Ladányi Szandra, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Informatikai
Karának harmadéves programtervező informatikus szakos hallgatója.
A programtervező
informatika szakon a hallgatók a modellező, tervező és fejlesztő szakirányok
közül választhatnak – Szandi ezek közül a programtervező szakirány mellett
döntött.
A fiatal lány egyébként
az egyetemtől függetlenül is aktív a szakmájában. Több kisebb-nagyobb
webfejlesztési programban vett már részt, illetve tagja a volt középiskolai
diáktársaiból álló fejlesztőcsapatnak is, akikkel készítettek már az iskolának
új honlapot, megújították az elektronikus naplórendszert, egyéni
tehetséggondozás keretében pedig programozást pedig is oktatnak.
Szandra azt mondja, az
informatika még ma is férfias szaknak számít, és ő már tulajdonképpen azzal is
tabut döntögetett, hogy erre a szakra felvételizett:
„A képzésen sokkal több fiú van, mint lány, bár azért egyre jobbak az
arányok. A tanulmányaim megkezdése előtt nekem is ott motoszkált az agyamban,
hogy az informatika talán túl férfias szakma, ma már viszont nem igazán értem,
miért is van ez így. A mi szakunkon is nagyon sokfélék vagyunk és eleve elég
különböző motiváció hozza ide az embereket. Van, aki szereti a különböző
technológiákat, a különböző programnyelvekben rejlő lehetőségeket. Van, akit
egyszerűen érdekel a programozás. Néhányan inkább a matematikai része miatt
érdeklődnek, és kutatni szeretnének. Én például azt a logikus problémamegoldást
élvezem, amit itt kaphatok.”
Nemcsak Szandi, de
Horváth Cecília számára sem volt egyértelmű, hogy hol folytassa a tanulmányait
az érettségi után. Cili azonban már harmadik éve az ELTE Informatikai Kar
hallgatója, és a programtervező informatika szakon belül a modellező szakirányt
választotta – „matekos” beállítottságához ez illett leginkább, ugyanis ez a
szakirány igényli a legalaposabb matematikai tudás elsajátítását.
„Az elmúlt félévek alatt nagyon sok ismeretet szereztem arról, hogyan lehet
a valós világ problémáit matematikai nyelven megfogalmazni, modellezni, majd
ezt a modellt felhasználni ahhoz, hogy a számítógép kiszámolja nekünk azt,
amire szükségünk van. Rengeteget fejlődött a problémamegoldó képességem, és
külön örültem, hogy a matematikai érdeklődésemhez megtaláltam az informatikát,
ahol ennek nagy hasznát veszem. A modellező szakirányon lehet a legtöbb
matematikai tantárgyat hallgatni, de azért az informatika sem kevés.”
Cili érdeklődése
egyébként rendkívül sokirányú. Az informatika mellett szívesen foglalkozik
gyerekekkel, a szabadidejét pedig főként zenéléssel tölti: 13 éve csellózik és
három éve zenekarban is játszik.
„A képzés alatt lehetőségem adódott bekapcsolódni egy kutatási projektbe,
ami a zenei jelek valós idejű megértésével és feldolgozásával foglalkozik.
Ennek nagyon örültem, hiszen az egyik hobbim a zenélés, és ezt sikerült
összekapcsolnom az informatikával! A kutatás során azt a problémát szeretnénk
megoldani, hogy ha a számítógépnek beadunk akármilyen zenei fájlt -legyen az
klasszikus zene vagy könnyűzene – akkor mindenféle adatot, tulajdonságot meg
tudjunk állapítani programozási módszerekkel. Ilyen tulajdonságok lehetnek
például, hogy milyen akkordok fordulnak elő a zenében, milyen a ritmusa, milyen
ütemmutató van, egyáltalán milyen hangok szólalnak meg benne, milyen hangszerek
szükségesek stb. A világban még nincs egy nagy átfogó megoldás erre a
területre, de sokan kísérleteznek sok részfeladat megoldásával. A végső cél
valószínűleg az lenne, hogy a számítógép képes legyen a zenét lekottázni, annak
minden tulajdonságával.”
Az egyetem utáni évekkel
és az elhelyezkedési lehetőségekkel kapcsolatban sem Szandi, sem Cili nem
aggódik különösebben. Bár egyelőre még csak abban biztosak, hogy az alapképzést
követően a mesterképzésre is mindenképp jelentkeznek majd, azt is pontosan
tudják, hogy informatikai diplomával a zsebükben nem kell majd tartaniuk attól,
hogy munka nélkül maradnak.
