Infó block

„Az informatikában meglévő logika ragadott meg” - informatikus lányok mesélnek a tanulmányaikról.

Tényleg „matekzseninek” kell születni ahhoz, hogy valakiből informatikus lehessen? Érdemes nőként belevágnunk a képzésbe? Mi vár ránk az informatika szakokon? Összekapcsolhatjuk-e az egyetemi projektjeinket a hobbijainkkal, és ami a legfontosabb: mihez kezdhetünk az egyetemen megszerzett tudással? Ezekről a kérdésekről két fiatal informatika szakos hallgatót kérdeztünk.

„Nagyon nehezen tudtam eldönteni, hogy az érettségi után melyik egyetemet válasszam. Sokféle képzést nézegettem, de valahogy mindig ehhez tértem vissza. Korábban csak minimális betekintésem volt a programozásba, nem sokat tudtam róla, szinte semmi tapasztalatom nem volt. Az azonban már korábban megragadott benne, hogy mennyire logikus. Igazából emiatt választottam ezt a szakot.” – meséli Ladányi Szandra, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Informatikai Karának harmadéves programtervező informatikus szakos hallgatója.



A programtervező informatika szakon a hallgatók a modellező, tervező és fejlesztő szakirányok közül választhatnak – Szandi ezek közül a programtervező szakirány mellett döntött.

A fiatal lány egyébként az egyetemtől függetlenül is aktív a szakmájában. Több kisebb-nagyobb webfejlesztési programban vett már részt, illetve tagja a volt középiskolai diáktársaiból álló fejlesztőcsapatnak is, akikkel készítettek már az iskolának új honlapot, megújították az elektronikus naplórendszert, egyéni tehetséggondozás keretében pedig programozást pedig is oktatnak.

Szandra azt mondja, az informatika még ma is férfias szaknak számít, és ő már tulajdonképpen azzal is tabut döntögetett, hogy erre a szakra felvételizett:

„A képzésen sokkal több fiú van, mint lány, bár azért egyre jobbak az arányok. A tanulmányaim megkezdése előtt nekem is ott motoszkált az agyamban, hogy az informatika talán túl férfias szakma, ma már viszont nem igazán értem, miért is van ez így. A mi szakunkon is nagyon sokfélék vagyunk és eleve elég különböző motiváció hozza ide az embereket. Van, aki szereti a különböző technológiákat, a különböző programnyelvekben rejlő lehetőségeket. Van, akit egyszerűen érdekel a programozás. Néhányan inkább a matematikai része miatt érdeklődnek, és kutatni szeretnének. Én például azt a logikus problémamegoldást élvezem, amit itt kaphatok.”

Nemcsak Szandi, de Horváth Cecília számára sem volt egyértelmű, hogy hol folytassa a tanulmányait az érettségi után. Cili azonban már harmadik éve az ELTE Informatikai Kar hallgatója, és a programtervező informatika szakon belül a modellező szakirányt választotta – „matekos” beállítottságához ez illett leginkább, ugyanis ez a szakirány igényli a legalaposabb matematikai tudás elsajátítását.

„Az elmúlt félévek alatt nagyon sok ismeretet szereztem arról, hogyan lehet a valós világ problémáit matematikai nyelven megfogalmazni, modellezni, majd ezt a modellt felhasználni ahhoz, hogy a számítógép kiszámolja nekünk azt, amire szükségünk van. Rengeteget fejlődött a problémamegoldó képességem, és külön örültem, hogy a matematikai érdeklődésemhez megtaláltam az informatikát, ahol ennek nagy hasznát veszem. A modellező szakirányon lehet a legtöbb matematikai tantárgyat hallgatni, de azért az informatika sem kevés.”


Cili érdeklődése egyébként rendkívül sokirányú. Az informatika mellett szívesen foglalkozik gyerekekkel, a szabadidejét pedig főként zenéléssel tölti: 13 éve csellózik és három éve zenekarban is játszik.

„A képzés alatt lehetőségem adódott bekapcsolódni egy kutatási projektbe, ami a zenei jelek valós idejű megértésével és feldolgozásával foglalkozik. Ennek nagyon örültem, hiszen az egyik hobbim a zenélés, és ezt sikerült összekapcsolnom az informatikával! A kutatás során azt a problémát szeretnénk megoldani, hogy ha a számítógépnek beadunk akármilyen zenei fájlt -legyen az klasszikus zene vagy könnyűzene – akkor mindenféle adatot, tulajdonságot meg tudjunk állapítani programozási módszerekkel. Ilyen tulajdonságok lehetnek például, hogy milyen akkordok fordulnak elő a zenében, milyen a ritmusa, milyen ütemmutató van, egyáltalán milyen hangok szólalnak meg benne, milyen hangszerek szükségesek stb. A világban még nincs egy nagy átfogó megoldás erre a területre, de sokan kísérleteznek sok részfeladat megoldásával. A végső cél valószínűleg az lenne, hogy a számítógép képes legyen a zenét lekottázni, annak minden tulajdonságával.”

Az egyetem utáni évekkel és az elhelyezkedési lehetőségekkel kapcsolatban sem Szandi, sem Cili nem aggódik különösebben. Bár egyelőre még csak abban biztosak, hogy az alapképzést követően a mesterképzésre is mindenképp jelentkeznek majd, azt is pontosan tudják, hogy informatikai diplomával a zsebükben nem kell majd tartaniuk attól, hogy munka nélkül maradnak.


 






HÍRKATEGÓRIA


Kövess Facebookon