Milyen alapon döntenek a moderátorok arról, hogy milyen tartalmakat
láthatunk egyáltalán az interneten? Mennyire van rendjén, hogy alapvetően az
internetes cégektől függ, hogy milyen információk alapján hozhatunk meg
döntéseket?
Néhány információ már eddig is ismert volt, hogy a tartalmi
moderátorok milyen képzéseket
kapnak a betanuláshoz, és azzal is tisztában voltunk, hogy nagyon rövid idő alatt kell dönteniük egy-egy kép vagy videó
sorsáról.
A tartalmi moderátorok
munkája főként a Fülöp-szigetek fővárosában, Manilában történik, ami
gyakorlatilag az internet „tisztogatóinak” több ezer fős központja. Bár kisebb
bázisok találhatóak a világ több pontján, de sokszor mégis Manilában végzik a
betanított moderátorok az európai és amerikai tartalmak felügyeletét is.
A moderátorok maguk sem
fedhetik fel valódi munkaadójukat, és még családjuk előtt is titokban tartják a
pontos tevékenységüket. Ennek tudatában még súlyosabban hat, hogy több tízezren
hozzák meg a közösségi oldalakon a szerkesztői döntéseket, teljesen titokban.
A moderátorok úgy érzik,
hogy az ő feladatuk a felhasználókat biztonságban tartani, hogy ne kelljen a
terrorizmussal, a gyermekpornográfiával vagy a zaklatással szembesülniük. Bár képzéseken
vesznek részt, és több száz oldalas irányelveket kapnak kézhez, mégis sokszor a
saját belső elveik mentén értékelik a látottakat, mivel jellemzően csupán pár
másodpercük van a döntésre egy-egy bejelentett kép vagy videó sorsáról. Egy nap
alatt ugyanis 25 ezer, erősen idegrendszert próbáló tartalom átnézése a cél
minden tartalmi moderátornak, és már egy kép kihagyása is hibának számít.
Vallásos, keresztény
ország lakójaként a moderátorok a küldetésüknek tartják a feladatot, a közös
célért cserébe vállalják a megpróbáltatásokat.
Másrészről viszont több
érdekes kontraszt is felmerül, hiszen a mélyen vallásos manilai moderátorlányok
például nem láttak még más országokban már elterjedtebb tartalmakat. Emiatt
viszont folyamatosan képezniük kell magukat és a szóhasználatból is, hogy a
szerkesztést megfelelően végezzék. Erős kontrasztban láthatjuk, hogy ami egy
manilai szemével súlyosan tartalomsértőnek számít, az egy másik országban
történelmi szempontból nagyon is fontos forrás lehet. Például Szíria esete,
ahol sokan fotókat és videókat tesznek közzé a polgárháborús helyzetről, hogy
jelezzék, nem lehet bármit megtenni a lakosokkal. A moderátorok viszont ezeket
a "tudósításokat" is gyakran törlik a túlzottan szemléletes ábrázolás
miatt. Nicole Wong, a Google és a Twitter korábbi jogi tanácsadója hozzátette,
hogy a vállalatnál mindig igyekeztek a kontextust is figyelembe venni.
Az erős moderáció hatására egyre kevésbé provokatív, kritikus tartalmak
láthatóak a közösségi oldalakon, a szolgáltatások felhasználói pedig az
algoritmusok miatt egyre inkább véleményburokba kerülnek be, ahol csak az őket
nem sértő szeleteit látják a teljes képnek. Végeredményben viszont a vállalatok döntenek, hogy milyen
bejegyzéseket engednek megjelenni az oldalaikon.
Forrás: www.hwsw.hu